Első rész - Második fejezet

A kutya nem vicsorgott, nem viselkedett velem ellenségesen, egyszerűen csak nézett rám. Felismertem benne azt az állatot, akit tegnap este is láttam. A szemébe néztem, és egy furcsa érzés futott végig rajtam. Olyan volt, mintha ismerném, és egyszerűen tudtam, hogy nem fog bántani. Lassan felálltam, mire a kutya elkezdett vicsorogni. Nem foglalkoztam vele. Éreztem némi félelmet, de tudtam, hogy nem fog semmi rossz történni.

– Oszkár! – szólítottam a baglyomat, és kinyújtottam a kezemet.

A bagoly megvető szemekkel nézett rám, amelyek azt sugallták, hogy hogyan merészelem őt így hívogatni. Nagy nehezen rászánta magát, és rárepült a kezemre. Más helyzetben sose csináltam volna ezt vele, de nem akartam elmenni a kutya mellett, valamit pedig tennem kellett. Nem állhattam csak úgy ott, mint egy szerencsétlen. Oszkár azonban eléggé sértődékeny, így most már azon is gondolkozhatok, hogy hogyan is békítsem meg.

Beleraktam a bagoly csőrébe a levelet, és rámosolyogtam. Kezdetnek egy kis kedvesség is elég lesz.

– Ezt el kéne vinni a Reggeli Prófétához – mondtam neki kedvesnek szánt hangon.

Nehéz volt könnyednek lenni mikor a nagy fekete kutya még mindig engem méregetett. Meg akartam simogatni Oszkárt, de ő, amint befejeztem a mondatot szárnyra kapott és kirepült a nyitott tetőablakon át. Így újra kettesben maradtam a kutyával.

Ránéztem az állatra, és alaposan megvizsgáltam. Kóbor kutyának tűnt, amire a szőréből és abból következtettem, hogy csontsovány volt. Ezen kívül újra egy furcsa érzés kerített hatalmába. Mikor ránéztem nem egy kutyát láttam magam előtt, hanem egy embert. Körbevette valamilyen gyenge fény, amit az aurájának tudtam be. Eddig is láttam mások auráját, de nem igazán foglalkoztam vele, míg rá nem jöttem, hogy csak egyes embereknek látom, és néha csak akkor, amikor akarom is látni. Vegyük például Harryt. Neki nem akarom látni az auráját, pedig ő volt az első, akinél észrevettem ezt a dolgot. Mikor szóvá tettem Dumbledore-nak, ő azt mondta, hogy ez azzal jár, hogy látó vagyok. Valamint még hozzátette, hogy egy kis élettapasztalattal, és tanulással auraszakértővé válhatok. Akkor ez nem érdekelt, de most már bánom, hogy nem tanultam eddig semmit.

– Nézd! – mondtam a kutyának, aki a hangom hallatán összerezzent, és hátrahajtotta a fülét. – Tudom, hogy nem fogsz bántani engem, aminek kimondottan örülök. Hogy honnan tudom, azt nem fogom elárulni, de annyit mondhatok, hogy többet tudok, mint amennyit te gondolsz.

Befejeztem, és újra tanulmányozni kezdtem az állatot. Nem mozdult, és nem mutatott semmilyen reakciót.

– Maradhatsz, ha akarsz, de ha a szüleim észrevesznek, akkor kezelésbe fognak venni. Imádják az állatokat, és nem szeretik őket olyan állapotban látni, mint amilyenben te vagy – rámosolyogtam. – Döntsd el, hogy mit akarsz!

Visszamentem a házba, és nem néztem hátra.

A kutya nem ment el. A szüleim olyan délután egy óra körül vették észre, és máris elkezdtek sopánkodni, hogy mégis hogy lehet ilyen állapotban egy kutya. Anya azonnal elküldte apát a boltba, hogy vegyen kutyasampont, bolhairtót, meg egy adag vitamint, addig ő megetette.

– Szerinted honnan került ide ez a kutya? – kérdezte anya, miközben azt figyelte, ahogy az állat kinyalogatja a tányért.

– Nem tudom – vontam meg a vállam.

Nem akartam nekik elmondani, ami tegnap este történt, se amit ma reggel éreztem. Szerencsére nem kérdezett mást, mert megjött apa, és kiküldött, hogy segítsek neki behozni, amit vett. Háromszor fordultunk ketten, mert annyi mindent vásárolt. Nem értettem, hogy minek ennyi kutyaápolási szer, de már megtanultam, hogy ne tegyek szóvá ilyen dolgokat. A szüleim mindig mindent eltúloztak.

A kutya maradt. Megfürdettük, rendesen etettük, tömtük a vitaminokkal. Egy hét múlva már úgy nézett ki, mint egy normális kutya.

– Tudod, én a helyedben már rég elmentem volna – mondtam a kutyának egyik nap.

Kint ültem a kertben, és épp egy könyvet olvastam. A kutya morcosan nézett rám. Anya az imént erőltetett rá egy világos rózsaszín nyakörvet. Hiába próbáltam elmagyarázni neki, hogy ő nem lány, hanem fiú, de feladtam a próbálkozást, amikor visszakérdezett, hogy miért akarom elrontani a kedvét. A nyakörvön egy biléta libeget, amin ez a név volt olvasható: Foxi.

– És a neved se tetszik – nevettem el magam, ahogy néztem az állatot, amint éppen a nyakörvet akarja eltávolítani magáról. – Én abban a pillanatban megharapnám azt, aki ilyen nevet akar nekem adni, amint kimondta. Nem illik hozzád.

A kutya úgy döntött, hogy nem képes tovább elviselni a hangomat, ezért felállt, és kecsesen elindult a bagolyház felé, ahol aludni szokott.

– Tudod, nem futhatsz el a problémáid elől – mondtam, csak úgy magamnak, mégis meghallotta.

Megtorpant, és valami megváltozott a tartásán. Megerőltettem magam, hogy lássam az auráját, de csak harmadik próbálkozásra sikerült, és akkor is halványan láttam, hogy egy sárga fényudvar futja körbe a testét. Nem tudtam, hogy a sárga szín mit jelent, de abban biztos voltam, hogy nem egy boldog érzés. Én a boldog érzéseket melegebb színként képzelem. A sárga viszont egy hideg szín.

A következő pillanatban pedig már úgy ment tovább, mintha nem is történt volna semmi. Összevont szemöldökkel néztem rá. Mostanában nagyon sokat gondolkoztam mindenen. Minden reggel kaptam újságot, de Harry-ről nem írtak benne, ebből gondoltam, hogy valahogy megúszta a dolgot. Ha csak körözés lenne ellene, biztos belerakták volna az újságba, és azt is, hogy elfogták, de semmi. Viszont tudomást szerezte Sirius Blackről. Levettem a mellettem lévő asztalról az újságot, és az ölembe helyezve széthajtottam. Már rögtön az első oldalról Black vicsorgó képe nézett vissza rám. A szemem végigfutott a kép alatt lévő szövegen, és már vagy századszor olvastam el.

BLACK MÉG MINDIG SZÖKÉSBEN

A Mágiaügyi Minisztériumban ma megerősítették, hogy Sirius Black, az Azkaban erőd talán leghírhedtebb foglya továbbra is ismeretlen helyen tartózkodik. "Mindent megteszünk Black kézre kerítéséért – nyilatkozta ma délelőtt Cornelius Caramel mágiaügyi miniszter –, és nyomatékosan kérjük a varázslótársadalom tagjait, hogy őrizzék meg nyugalmukat." A Mágusok Nemzetközi Szövetségében többen is bírálták Caramelt, amiért a mugli miniszterelnököt is tájékoztatta a helyzetről. "Értsék meg, szükség volt erre a lépésre – szögezte le Caramel. – Black őrült, így varázslókra és muglikra egyaránt veszélyt jelent. Egyébként a miniszterelnök biztosított róla, hogy nem tesz közzé információkat Black valódi képességeiről. Mellesleg, ha meg is tenne, ugyan ki hinne neki?" A muglikat figyelmeztetés gyanánt úgy tájékoztatták, hogy Blacknél "lőfegyver" van (egyfajta fém varázspálca, amit a muglik egymás életének kioltására használnak), a varázslóközösség tagjai viszont attól tartanak, hogy Black hasonló mészárlást fog végrehajtani, mint tizenkét évvel ezelőtt, amikor egyetlen átokkal tizenhárom embert gyilkolt meg.

Mint mindig, most is egy érdekes érzés kúszott fel a gerincemen. Nevezzük megérzésnek, esetleg hatodik érzéknek, de éreztem valamit ezzel a Sirius Blackkel kapcsolatban, azonban azt még jó magam se tudtam, hogy mi is ez.

A hétvégén ellátogattunk az Abszol útra és megvettünk minden szükséges felszerelést az iskolába. Miután végeztünk, anya a kezembe nyomott egy kis pénzt, azzal az utasítással, hogy menjek, és egyek egy fagylaltot, amíg ők benéznek egy-két helyre. Így hát én elindultam Florean Fortescue Fagylaltszalonja felé, ők pedig a másik irányba, és talán csak Isten tudná megmondani, hogy hova, meg persze ők.

A fagyizó felé menet szórakozásból hallgattam a többi varázsló és boszorkány beszélgetéseit. Többnyire Sirius Blackről volt szó, de akadt köztük veszekedő párok, vagy az árak miatt háborgó boszorkányok. Mikor közelebb értem a fagylaltozóhoz, láttam, hogy Florean Fortescue a boltja előtt áll, és éppen egy gyereknek magarázott valamit. Első gondolatom az volt, hogy biztos az egyik unokája, de mikor közelebb értem, rájöttem, hogy én ezt a valakit ismerem. Fekete, kócos haj az asztal felé görnyedt testtartás.

Harry.

De mit keres itt? Közelebb mentem, hogy megbizonyosodjak róla, és azért imádkoztam, hogy ne vegyenek észre, azonban az imáim nem találtak meghallgatásra, mert Fotescue észrevett. Nyílván meglátta bennem a lehetséges vevőt, mert így szólt:

– Üdvözlöm kisasszony, mit adhatok? – kérdezte szívélyes mosollyal.

Kimondottan olyan ember volt, akinek ragadós a jókedve, mert önkéntelenül is visszamosolyogtam rá. Harry hátrafordult, és elkerekedett a szeme a döbbenettől. Ilyen meglepő, hogy itt lát engem?

– Egy közepes méretű kehelyben kérnék csoki, és vanília fagyit – mondtam a még mindig mosolygó embernek, aki miután befejeztem bólintott, és bement az üzletben.

Én meg egyedül maradtam Harry-vel. Vagyis hát nem teljesen egyedül, mert az utcán mászkáltak még páran, de én úgy éreztem, hogy egyedül vagyok vele. Éreztem, hogy olyan vörös lett a fejem, mintha felforrt volna az agyam. A torkomban dobogott a szívem. Jézusom, mi van velem? Eddig még soha nem reagáltam így rá! Gondolatban pofon vágtam magam, és rámosolyogtam a még mindig értetlenül engem vizsgáló Harry-re.

– Szia! – köszöntem neki. – Leülhetek ide?

Harry bólintott.

– Te mit keresel itt? – szegezte nekem a kérdést.

Úgy éreztem magam, mintha egy vallató bizottság előtt állnék.

– Bejöttünk anyáékkal vásárolni a suliba, de ők elmentek valahova, engem meg elküldtek fagyizni – mondtam magabiztosnak szánt hangon.

– A szüleid? – kérdezte összevont szemöldökkel, aztán mikor rájött, hogy nem is tett fel igazi kérdést, megrázta a fejét, és újra kezdte. – A mugli szüleid hogy lehetnek egyedül egy varázslókkal, és boszorkányokkal teli bevásárló utcán?

– Többet tudnak rólunk, mint más muglik, hiszen nekik van egy varázsvállalatuk is. Nem is tudtad? – kérdeztem meglepetten.

Harry megrázta a fejét. Ott lakik az utcánkban, pont előttünk, és még azt se tudja, hogy minden nap közelebb van a mágiához, mint azt valaha gondolta volna?

– Hallottál már a Wish Varázs Díszállatról? – kérdeztem, mert eldöntöttem, hogy megpróbálom neki bemutatni a szüleim szokatlan üzletét.

– Igen – mondta, aztán hirtelen leesett neki, és a felismeréstől egy hatalmas vigyor terült szét az arcán. – Az a tiétek?

– Igen.

Fotescue ekkor jelent meg mellettünk, és letette elém a kelyhet, én meg a kezébe nyomtam a pénzt, és megköszöntem. Jó étvágyat kívánt, és már ment is egy most érkező család elé. Felvettem a kanalamat, és nagy élvezettel elkezdtem enni a fagylaltot. Egy nagy bűnöm van. Rettenetesen édes szájú vagyok. Felpillantottam Harryre, aki még mindig engem nézett.

– Mivel foglalkoznak a szüleid? A mugli világban? – kérdezte kíváncsian.

– Semmivel. Csak a WD-nek élnek. Már első perctől fogva lenyűgözte őket a varázsvilág. Részesei akartak lenni. Az elején még elég volt nekik, hogy rajtam keresztül kapcsolódnak hozzá, aztán már ez is kevés volt. Többet akartak belőle. Így alakult a vállalat.

– Milyen állatokkal foglalkoztok? – kérdezte mohón Harry.

Meglepetten néztem rá. Nem hittem volna, hogy ez annyira érdekli, de ezek szerint mégis. Úgy nézett rám, ahogy a tanárokra szokott, amikor azok valami érdekeset tanítanak nekünk. Nem mintha figyeltem volna! Csak szimplán észrevettem.

– Főképp baglyok, de vannak macskáink, patkányaink, békáink, teknőseink, és körülbelül minden, amit el tudsz képzelni – nevettem el magam.

Hihetetlenül jól éreztem magam, most, hogy egy pillanatra én lehettem a középpontban. Még ha csak egy embernél is.

– Naomi! – hallottam meg anya kiáltását.

A hang felé fordultam. Az utcán állt, és lelkesen integetett felénk. Anyával ellentétben apa nem volt valami boldog, ugyanis anya rásózta az összes megvásárolt cuccot, így szegény már alig állt a lábán.

– Jobb, ha megyek, mielőtt apa valamit leejt, és eltöri – fordultam Harry felé. – Szia!

– Szia! – köszönt el mosolyogva.

Hihetetlen milyen gyorsan fel tud oldódni az ember. Az első pillanatokban még feszülten viselkedtünk egymással, és most meg már olyanok voltunk, mintha minden nap beszéltünk volna.

Sziasztok!

Tudom, hogy egy kissé elkéstem (nagyon elkéstem) ezzel a részel, de most itt van, és az a lényeg. Egy valamit megtanultam! Ne tervezzek be semmit előre mert úgy se fogom megcsinálni, csak ha kedvem lesz hozzá. :D

Mindegy.

Kapatok véleményt? Nagyon kivi vagyok, mert attól félek, hogy kijöttem a gyakorlatból. :)

Puszi, Blair. ♥

Facebook oldal. → https://www.facebook.com/koztesvilag.hpff/

Facebook csoport. → https://www.facebook.com/groups/569987179750783